by CruelAngel

Íme a legbetegebb, legőrültebb, legagyamentebb, leghülyébb, és mindenekelött legkreténébb anime amit valaha láttam (leszámítva a .hack//GIFT-t, de az paródia), és pontosan ezért, ha valakinek épp rossz kedve van, mindeképpen érdemes megnéznie, legalább egy amvt róla. (pl. a Seizureline-t a usteamről)

Szerintem felesleges lenne, most egy átfogó leírást csinálni a 6 részről, inkább elmesélem úgy nagyjából az első részét. A helyszín egy unalmas japán kisvároska, ahol soha nem történik semmi, leszámítva a vasaló alakú gyárat a hegy tetején, ami mindennap délben eláraztja a várost sárgás-szürke köddel. Ta-kun és a pár évvel idősebb csöves barátnője Mamimi ülnek a híd alatt a folyóparton. Ta-kun leckét ír, Mamimi lengeti Ta-kun baseball ütőjét, aztán megöleli Ta-kunt, aki ennek szemmel láthatólag nem nagyon örül, mivel Mamimi Ta-kun külföldön lévő bátyájank a barátnője. De Mamimi erősködik, hogy őneki erre szüksége van különben túl hevül, és akkor majd valami szörnyűség történik. (Nem, nem az, te perverz!)
Lényeg a lényeg, felmennek a hídra, hogy vegyenek az automatából üditőt, amikor a távolból dübörgés hallattszik, feltűnik egy enyhén alternatív ruhába öltözött rózsaszín hajú alak, Haruko (én azt hittem elösször, hogy fiú... de lány) egy sárga, hetvenesévekből előhúzott robogón, rárobog a hídra, és a kék basszusgitárját lóbálva áthajt Ta-kunon, majd lepattan a mociról (ami hármszor megpördülve tovább gurul) és oda rohyn a bekómált sebesülthöz. Párszor le Taro-kunozza, ami miatt rögtön elnyeri Mamimi ellenszenvét, majd egy lassítással és mátrixefektettel egybekötött jelenetben mesterséges lélegeztetést ad. (Vágás, Ta-kun, Mamimi, és Haruko ülnek egy buszban, és pihenik a forgatást, miközben megbeszélik, hogy ez volt a legnehezebb jelenet, mert hogy tényleg ők lassították magukat, nem géppel, visszavágás.) Miután konstantálják hogy Ta-kun életben van, Haruko előkapja gitárját, meghúz rajta egy kart, és teljese erejéből fejbe csapja Ta-kunt(nem, nem szadista, áh), és elhajt.
Otthon Ta-kun tapasztalja, hogy a homlokán egy szögletes szarvszerű valami nőtt, púp helyett, aztán amikor lebaktat vacsorázni mégnagyobb sokk éri, Haruko ott ül, ő lett az új bejárónőjük. Ekkor az eddig nagyon erős színeket/kontúrokat használó animáció átmegy mangába, fekete körvonalak, és egymástól teljesen független képek váltogatódnak össze-vissza, magyarul veszekszik a család.
Ta-kun visszamegy a szobájába, és beszélgetésbe kezd Harukoval, aki többek között elárulja neki, hogy valójában ő egy földönkívüli. Ez már szegény Ta-kunnak is sok, inkább így ahogy van polóban és boxerban kezében egy kispárnával lebaktatt a hídhoz, Mamimihez, aki viszont megintcsak elkezdi tapizni.
Ta-kun ellenkezik, erre a lány közli, hogy akkor ő túlhevül és remegve összeesik. Viszont barátja fején elkezd nőni a szarv, míg végül egy 3 méteres robot mászik ki belőle, ami után egy óriási robotikus kéz nyúl, hogy visszahúzza, de csak azt éri el, hogy kiszakadjanak mindketten Ta-kun fejéből, aki pechére fennakad a roboton. Miközben a két gép nagyban harcol, megérkezik Haruko és a gitárjával fejbe csapja az egyik robotot, és Ta-kun megállapítja, hogy ilyenkor úgy néz ki mint az ő baseballozó bátyja.

Azt hiszem most már értitek miről is van szó.

Érdekesség még a mű neve is, tudnélik hívják Fooly Cooly-nak (Bolondos Menős), és Furi Kuri-nak (a japánok szerint ilyen hangot ad ki az amikor a női mellet szorongatják *vállat von*) is. Én mondjuk maradok a F. l. C. l.-nél.

Hiányossága a rövidsége, mert mindössze 6 részből áll a sorozat, de a maganemében megállja a helyét.

Értékelés: 9/10